Balaton a mi kincsünk!

Ehhez idéznék pár sort az alábbi kiadványból:

A falusi vendéglátás mestersége
Írta: Sági Ernő Miklós
Magyar Királyi Balatoni Intéző Bizottság Kiadványa 1934

"Balatoni gazdák!

Hálát adhattok az Istennek, hogy benneteket erre a szépséges vidékre teremtett, amelyről a világot járó emberek mondják, hogy a föld kerekségén nincsen párja.

A Balatonnál van minden, amivel a Mindenható az embert megajándékozhatja. Van jó termőföld, halban gazdag víz, a víznek ezer színben játszó, mesés tükre; a magyar ember lelkének olyannyira kedves róna, szelíd hegyek, tüzes bort termő venyige, acélos búza és zamatos gyümölcs. Itt még a csillagos ég is szebb, mint máshol, mert kétszer látjuk: egyszer fenn, aztán lenn a vízben, a Balaton tükrében, ahol minden az égnek a fényes ékszerei ragyognak.

Legnagyobb kincsünk azonban a józan, értelmes magyar gazda, aki sokszor bizony szűkre szabott kis földjén, szőlőjén vagy erdején jókedvvel dolgozik.

Balatonmenti gazdáknak a ti szemeteknek bizony aligha tetszenék a sok külországnak: Tirolnak, Boszniának, Stájernek, Svájcnak égbemeredő, sziklás, terméktelen hegye, mert úgy tudjátok, hogy nincs rajta élet, búzatermelés; nem zöldel rajta a borág. Azt hinnétek, hogy ezekben a sivár kőrengetegekben nem is lehet megélni. Már pedig az ottani nép aranyat présel ki ezekből az irdatlan hegyekből."